Idestova 10 éve ismerjük ezt az arcot, de olyan, mint a tej a régi reklám szerint: nem lehet megunni...
A MINI érdekes jelenség. Kezdve azzal, hogy a tulajdonos BMW nem szeretne belőle olyan divatcikket csinálni, amely minden sarokra száműz egy-egy példányt a kisautóból. Erről hatásosan gondoskodik a magas vételár, hiszen a dízelmotoros Cooper D például 6,52 millió forintnál ugrik el a deszkáról, és néhány kötelező opcióval máris 7 millió fölött szárnyalva kattog a kasszagép. A cél ezzel kettős, mert egyrészt így csak az veszi meg a kocsit, akinek a vágya köszönőviszonyban van a bankszámlájával, másrészt - és bármilyen furcsa, de ez a fontosabb - a MINI álomautó szerepkörben pózolhat azok között, akiknek nem futja rá – ezzel is mesterségesen emelve a presztízsét, ami újabb vevőket toborozhat azok közül, akiknek anyagilag megszaladt. Ördögi kör, az egyszer biztos. Nem tagadom, személy szerint nagy rajongója vagyok ennek a járgánynak, nem véletlenül
csempésztem bele a karácsonyi kívánságaim közé, mert úgy vélem, ennél stílusosabb múltidéző modell nincs a piacon; leszámítva a
FIAT 500-ast, de a MINI nagyságrendekkel komolyabb konstrukció, mint a majdnem szimplán bódécserés FIAT Panda. A MINI úgy retró, hogy önmagában, nyersen is önálló karakter, méghozzá igen erős. Ez annak az izzadságszag-mentes BMW-filozófiának köszönhető, amely nem erőltette a régi, Issigonis-féle Mininek való megfelelést, és Münchenben csak azt mondták, igen, félreérthetetlenül hasonlít rá, kívül-belül megvan a közös nevező, de az új MINI megáll a saját kerekein, nagyobb, komfortosabb, és ami lényeges, teljesen más vevőréteg igényeinek a kiszolgálására tervezték.
Hátrafelé emelkedik az övvonal, ugyanakkor síkban lejt a tető - ez adja a klasszikus MINI oldalnézetet
Meg kell szokni a kilátást, a keskeny üvegek ellentétesek a mai trenddel
Ez már a második generáció, de laikus meg nem mondja, miben tér el az elsőtől. Figyelmesen szemlélve aztán egyértelműek lesznek a turpisságok, és kiderül, az autó valamivel nagyobb is, de aki valamibe beleszeretett az elsőben, az a másodikban ugyanúgy megtalálja a kedvenc részletet, ám jobb vezethetőség és minőség mellett. A forma annyira jellegzetes, hogy nem érdemes taglalni, ilyen, és kész, csak a tetszik, nem tetszik dilemma alapján lehet felette ítélkezni, ahogy a létező színkombinációkról is – nekem alapvetően elnyerte a szimpátiámat az inkább elegáns, mintsem harsány barna-fekete összeállítás. Gyakorlati tapasztalat, hogy a manapság meredek szélvédő miatt nem akkora a látótér, mint a panorámaüveges modellekben, és mivel a vezető eleve hátrébb ül a megszokottól, a magasra tett jelzőlámpákat nem lehet látni, maximum hattyúnyakkal. A keret nélküli ajtó imádni való apróság, pedig az üvegnél nem szigetel olyan jól, mint a normál keretes megoldás, mégis hiányolnám, ha nem lenne.
Egyedi, önálló stílussal bíró, az autó karakteréhez illő műszerfal
Rádió kijelző a sebességmérő alján
Az első ülések vonatkozásában nincs ok panaszra. El lehet bennük férni, van tartásuk, kellőképpen állíthatók, opcionálisan illatos bőrbe köttethetők, fűthetők, kinek mi az igénye, a hátsó sor azonban nem a MINI erőssége. Akinél a divatozás nem létezik praktikusság nélkül, ne habozzon a könnyebb beszállást biztosító, hátul dupla ajtós Clubman kombi mellett dönteni: eme háromajtósnál a csomagtér csak 160 és 680 liter között variálható, de utóbbi esetben maximum kétszemélyes az autó. A MINI azonban nem a zsebükben kalkulátort és szögmérőt hordó realista kockafejűek kegyeit keresi, itt a kialakításon van a hangsúly, ami nagyobbat üt, mint Cassius Clay, alias Muhammad Ali fénykorában. A központi dizájnelem a levesestál méretű, középre tett sebességmérő, benne alul a rádióval. A régi hangulatra játszik rá a kormányoszlopra biggyesztett fordulatszámmérő, míg a különféle gombok - pardon, billenő kapcsolók - a mennyezeten, illetve a középkonzol alján spirálfüzetszerű kis fémhurkok között csillognak. A funkcionalitás messze van a tökéletestől, aki először ül MINI-ben, sokáig keresheti az elektromos ablakemelőket, a ködlámpákat, de őszintén szólva, ez senkit nem érdekel, ha már tudja, mi hol van.
Jelképes méretű a csomagtartó, de bevásárlásokhoz elegendő. Hátul szűkös a MINI. Kényelmesek az első ülések, ízléses a kárpitozás
MINI-emblémára formázott gombok az automata légkondicionálónál
Nagyon sok az aprólékosan kidolgozott részlet. Elegendő megnézni a belső kilincset, a formatervezett kesztyűtartónyitót, a váltógombot, a szárnyas MINI-emblémát mintázó légkondicionáló gomb együttest, a kerek szellőzőt, az ajtódekorációt, és azonnal értelmet nyer, miről is szól ez a kocsi. Itt a forma, az ötlet van a funkcióért, nem fordítva, és aki ezt nem veszi figyelembe, majd erre alapozva habzó szájjal kritizál, az nemes egyszerűséggel ostoba. Mert a változtatható színű hangulatfény racionálisan vizsgálva például teljesen értelmetlen dolog, de az utasaim imádták, ahogy jómagam is megtaláltam a számomra tetsző pislákolást. A kidolgozási minőségről annyit, minden tesztautóval felmegyek régi lakóhelyemre, a Várba, és ha a kockaköves Országház utcán végighajtva nincs zörgés, nyöszörgés, rezonálás, akkor jár az elismerő biccentés, és a pipa a tesztlapon – a MINI meg is kapta tőlem mindkettőt. Nem vitás, a BMW-szintű minőség kék-fehér embléma nélkül is jelen van, az
530d limuzinban és
Touring kombiban ugyanazt éreztem, mint a Cooper D-ben: a kocsi mintha egyetlen, tömör tömbből lett volna kifaragva.
Mozgás közben elemében van az autó, a futómű persze pattogósan kemény, de cserébe úgy fordul a MINI, de úgy...
Kukucs! A lámpa nem nyílik együtt a sárvédőtől induló gépháztetővel
A MINI vezetése az esztétikát is lekörözi, a kemény futómű, a kanyarodási képesség legendássá lett az elmúlt években, és most már az sem ciki, ha D betű virít a Cooper felirat mellett. Az 1,6 literes dízelmotor alapkonstrukcióját tekintve már a BMW saját fejlesztésű egysége, amely 112 lóerős, 270 Nm forgatónyomatékkal párosulva. Ehhez egy meglehetősen hosszú áttételezésű, pontos, egzaktul kapcsolható manuális váltó kapcsolódik hat fokozattal, és további öröm a szuperközvetlen kormány, amely az elektromos szervo miatt középállásban kissé érzéketlen, de toronymagasan a legjobb szerkezet a piacon. A széles nyomtáv, a sarkokra kitolt négy kerék megteszi a magáét, a MINI úgy terelgethető, mintha burkolt gokart lenne, és a fickándozásban abszolút partner a dízel. Igazából 1600-1800 1/min körül jön meg az erő, határozottan, de nem kellemetlen robbanással, és újabban már nem emelhető kritika a menetzajjal kapcsolatban, a dízeles kopogás maximum hidegindítás után jellemző néhány percig. Aki hosszú utakon szeretné használni a Cooper D-t, az egyre emelkedő üzemanyagárak miatt hamar beleszerethet, hiszen mellőzve a féktelen száguldást, egyenletes, kényelmes tempóval akár 4 liter alá is levihető a motor étvágya, míg a tesztátlagunk, várossal, rövid távokkal, napi többszöri hidegindítással sem érte el a 6 litert. Érdekes, hogy a start-stop automatika a teszt során egyszer sem állította le a motort, lévén a hideg, téli időben többe került volna a leves, mint a hús.
D betű jelzi a gázolajos motort. Fekete csíkkal is feldobható a látvány. Munkában az Autónavigátor fotósa - főszerkesztői pillanatkép Kiss Ferivel
Racionális választással egyszerűen nem lehet 6,52 millió forintot kifizetni egy ekkora autóért (plusz extrák...), még akkor sem, ha újabban több gyártó is a MINI babérjaira tör, és hasonló eszközökkel, az átlagnál ugyancsak magasabb árral próbál támadni. A Cooper D azonban minden téren állja a megmérettetést, a mai napig megfordulnak utána az emberek, és amint a teszt is bizonyította, pokolian jó kis gép, csak győzzük megfizetni. Akinek ez módjában áll, nem fogja megbánni a tettét.
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1598 cm3
Teljesítmény:
82 kW (112 LE) 4000 1/min-nél
Nyomaték:
270 Nm 1750-2250 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,7 s
Gyári vegyes fogyasztás:
5,9 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
limuzin
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
1598 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
mechanikus - 6 fokozatú
Nyomaték:
270 Nm 1750-2250 1/min-nél
Teljesítmény:
82 kW (112 LE) 4000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,7 s
Gyári vegyes fogyasztás:
5,9 l/100km
Tisztelt droland! Ki kell Önt javítanom, ez már nem PSA-motor, hanem a 2.0 literes BMW dízel csökkentett hengerűrtartalmú változata. Bevallom, először én is bizonytalan voltam, de a kedvéért felhívtam az importőr műszaki emberét, hogy biztos forrásból származó információt közölhessek. KZ