Értelmes luxus – teszten a Lexus CT 200h

„Az első full hybrid kompakt a világon” – tartja a Lexus a CT-ről, s be kell vallani, cáfolhatatlan e kijelentés, ugyanis a Toyotától (nem csak a Priusból, hanem a hasonló méretű Auris HSD-ből is) ismert, ám itt Lexus Hybrid Drive névre hallgató hajtásláncával a CT valóban teljes értékű, azaz full hybrid. Magyarán az 1,8 literes, 99 lóerős Atkinson ciklusú benzinmotorhoz társított 82 lóerős, 207 Newtonméter nyomatékú villanymotor nem csak segít a hajtásban, hanem akár önállóan képes e mutatványra - akár 45 km/órás tempóval, telített akkumulátorok esetén 2 kilométeren keresztül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy városi dugóban akár egy fél kerület/városrész átautózható benzinégetés nélkül, s a CT nem csupán a leginkább szmog-veszélyes, dugóban csoszogáskor, hanem akár éjszaka, higgadt gurulásnál is képes villanymotorral menni. Ilyenkor aztán teljesen néma, a gyalogosok rendszerint riadtan rezzenek össze, amikor dudaszóra megpillantják, hogy milyen közel jár hozzájuk a CT – amúgy ugyanis nemigen érzékelik. Zajszigetelésből egyébként nem csak kifelé, hanem befelé is rekorder a CT. A járó motornál mért 39 d(B)A zajszintnél jobbat még egyetlen autóban sem mértünk, s menetzajaival is jónak számít a legkisebb Lexus. A motor hangja gyakorlatilag csak padlógázos gyorsításnál hallható - enyhén, a fokozatmentes automata váltó amúgy még az autópályás, 130 km/órás utazótempónál is olyan alacsony fordulatszámot ad, amelynél a belső égésű motor járása észre sem vehető. Nem csak a motor hangja, a Cw=0,28 légellenállási együtthatójú karosszéria szélzaja is minimális – így ami zaj az utastérbe férkőzik, az a kerekektől jön, jól hallható ugyanis az Executive Leather ellátmánnyal járó, méretes, 215/50 R17-es abroncsok gördülése.
A nagy felni nem csak a gördülési zajnak, bizonyára a rugózási kényelemnek is kárára van, ugyanis a messzemenően stabil, s a végállásai között nem egész 2,7 kormányfordulatos, ráadásul változó áttételű kormányművel igencsak élvezetes futómű a hazai, azaz rossz utakon – főként hátul – kirázza az utasok lelkét. A Lexusnál azonban nincs mese, aki bőrkárpitra vágyik, az csakis ilyen felnikkel és abroncsokkal kaphat CT-t. Nagyon rosszul persze nem jár, komolyakat nem üt a futómű, ám már a picit hepehupás aszfalton is folyamatosan mozog a karosszéria – és benne az utasok. Tempós kanyarokban aztán lehet élvezkedni, jól tapadnak az abroncsok, alig dől a karosszéria – élményautózáshoz kiváló a CT – már amennyiben motor és kipufogóhang nélkül beszélhetünk ilyesmiről. A gyakorlatban egyébként a 10,3 másodperces álló helyzetből 100 km/órára gyorsítás sem olyan meggyőző, mint papíron, menet közben azonban bármikor lehet számítani a hajtáslánc nyomatéktartalékára – valljuk be, ez voltaképp fontosabb is, mint a lámpától való elindulás.
Amennyiben a CT körülírásából a full hybrid jelzőt kipiáltuk, bizonyára a kompakton sem fogunk sokáig vitatkozni, 4,32 méteres hosszával a CT teljes mértékben a mai alsó-középkategóriába sorolható, belterének helykínálatával ugyanakkor nem tartozik a legjobbak közé. A belső szélesség például elöl hajszálnyit, hátul jelentősebben keskenyebb a konkurensekben megszokottnál, hátul emiatt aztán három felnőtt még rövid távra sem ültethető be komolyabb veszekedés nélkül, s a nem túl nagy hátsó ülések miatt bizony négy főnek is inkább csak rövidebb, mint hosszabb távokra ajánlható a CT. Elöl azonban átlagos testalkattal átlagon felül kényelmesek az ülések – így az úri közönség nem fintoroghat, amúgy sem nagyon feltételezhető, hogy a kis Lexus gazdája egynél több emberrel osztozna hosszabb utazáskor a 345 literes csomagtartón. Két utassal pedig bővíthető is a poggyásztér, egy-egy mozdulattal dönthetők síkba az üléstámlák a tér 985 literesre hizlalásához.
Noha a CT prémiumossága az utastér kidolgozásával, bőrkárpitjának illatával még a számos Toyota-kapcsoló ellenére is megkérdőjelezhetetlen, hibrid autóról lévén szó az embereket két kérdés, a fogyasztás és a vételár, azaz összességében a mindig előkerülő költségtényező érdekli leginkább. Nos, kezdjük a fogyasztásnál: a gyári 4,1 l/100 km-es értéket ugyan nem hozta tesztünk, de azért az 5,2 l/100 km-es, teljesen vegyes körülmények között mért érték sem rossz – ez a mai dízeleknek is becsületére válna, s a városi emissziómentes, elektromos autózás legalább akkora élmény, mint amit a turbódízelek lórúgásként megérkező nyomatéka tud jelenteni. Ár szempontjából szintén a gázolajos, hasonló teljesítményű prémiummodelleket célozza meg a Lexus, s büszkén jelentik, hogy az alapáron is 8 (többek közt vezető- és utasoldali térd) légzsákkal, ESP-vel, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel, kormányról vezérelhető, MP3-olvasós, USB-csatlakozós, Bluetooth-kihangosítós audiorendszerrel felszerelt Eco névre keresztelt „alapkivitel” ára kedvezőbb, mint a hasonló teljesítményű és ellátmányú konkurenseké. Első pillantásra drasztikusnak tűnik a navigációt és bőr kárpitozást ígérő Executive Leather 10,5 milliós ára, ám itt számos egyéb extra is szerepel, például tempomat, ülésfűtés, a vezető oldalán elektromos ülésállítás, eső- és lámpaszenzor, tolatókamera, és ami a leginkább érdekes: LED-es tompított fényszóró.

Összességében egyértelmű ítélet hozható: a csakis hibridként, egyetlen hajtáslánccal kapható CT könnyedén magasodhat technikájával és még ár/érték arányával is a prémiummárkák kompaktjaiból verbuvált mezőny élére, ám ennek ellenére kérdéses, hogy a zömében német konkurensektől tud-e vevőket csábítani a japán márka, mely utóbbi érdekében a hibrid hajtáslánc elemeire 5 év/100 000 kilométer garanciát is vállal, ám az elitvilágban fokozottan fontos testre szabhatóság tekintetében bizony vetélytársaival szemben alul marad. Azt a piac dönti majd el, hogy a modern technika vagy a divatozás és a magamutogatás számít e fontosabbnak, de a választ sajnos már a Lexusnál is sejthetik, az első félévben 22 CT 200h talált gazdára, míg Audi A3-ból 185, de még a kifutóban lévő BMW 1-esből is bő másfélszeres mennyiség, azaz 34 példány kelt el.