Patinás olasz márka támad fel a Genfi Autószalonon

Az olasz sport- és versenyautó-gyártó Cisitaliát a gazdag iparmágnás, Piero Dusio alapította 1946-ban Torinóban. A Compagnia Industriale Sportiva Italia szavakból derivált márka első modelljét a Fiat Topolinót tervező Dante Giacosa építette meg. A D46-ot főleg a Fiat 500 alkatrészeiből rakta össze, a motor és a futómű is az akkor már 10 éve nagy sikernek örvendő kocsiból származott, de alaposan átalakította az alkotóelemeket, hogy versenykörülmények között is megbízható teljesítményt nyújtsanak. Ennek ellenére a tulajdonos-alapító, Dusio élete első nagydíján képtelen volt rajthelyet érő helyre kvalifikálni magát a Cisitalia D46 motorhibája miatt. Ettől eltekintve 60-70 lovas motorjával nem ment rosszul a 400 kg saját tömegű versenygép, s bár Dusio márkakupás álmait nem sikerült valóra váltani, az autó nem szerepelt rosszul az akkori versenyek voiturette kategóriájában, maga Tazio Nuvolari is több futamot nyert D46-ossal.
Ezután Dusio Ferdinand Porschét bízta meg egy teljes méretű versenyautó megtervezésével és megépítésével: így született a középmotoros, négykerék-hajtású Cisitalia 360, de ennek építése túl drágának bizonyult Dusio számára, és letett a versenyautók építéséről.

Több neves európai tervezőt is megbízott egy új, ezúttal utcai modell megtervezésével, s végül a Battista Pinin Farina által megrajzolt formát találta tetszetősnek. Ő szolgáltatta az alapokat, a Pininfarina dolgozói pedig fából faragott klisé felhasználásával, szorgos kézimunkával hajtogatták a szinte egy darabból álló alumínium karosszériát. Ez elég hosszadalmas folyamat volt, aminek eredményeképp az 1947 és 1952 között eltelt öt évben mindössze 170 példány született a 202 GT típusból. A como-i Villa d’Este és a Párizsi Autószalon közönsége viszont imádta az egybeszabott kasztni formáját, 1951-ben pedig beválogatták a New York-i Modern Művészetek Múzeumának “Nyolc Automobil” elnevezésű, első autókiállításának műtárgyai közé, és azóta is része a múzeum állandó gyűjteményének.

A kis példányszám miatt a Cisitaliánál dolgozó szakemberek, Giacosa, Giovanni Savonuzzi és Carlo Abarth több változatot is elkészített a 202-esből. Ezek közül a 202 SMM típus érdemel említést – nevét a Spider Mille Miglia szavak rövidítéséből nyerte. Nuvolari 47-ben majdnem megnyerte vele a Mille Miglia versenyt, végül a feltámadó eső miatt összesítésben második, kategóriájában első helyen végzett. Innentől kezdve az autókat Cisitalia 202 SMM Nuvolari néven ismerték, és a cég 1952-es bezárása után a Stabilimenti Farina műhelyeiben építettek még körülbelül 20 darabot belőle.