Meddig nyújtózhat ma az autóvásárló? És meddig teszi?

A kilencvenes években is dinamikusan növekvő autópiac a 2000-es évek első felében is lendületben volt, évi 208 ezer példányos csúcsszintjét 2004-ben érte el. Új autó mindig, mindenkinek kellene, akkoriban pedig adták is akár önerő nélkül, 120 hónapos hitelre is. A kereskedőnek, a hazai hálózatnak és a finanszírozóknak is az volt a fontos, hogy vigyék a járgányokat. Kevéssé érdekelte őket, hogy az új autó láttán akár sokkos állapotba kerülő, addig nem hogy új, de talán még használható autót sem megengedni képes kuncsaftok tudják-e majd fizetni később a részleteket, marad-e pénzük benzinre és az elvileg a kereskedéseket életben tartó szervizre. Nem maradt, az eladások láttán dinamikusan növekvő számú kereskedések egy része csődbe bent, ahogyan a hitelt felvevők is, akik zöme foggal-körömmel ragaszkodott autójához, ahelyett, hogy az első, a felismerést jelentő időszak után vissza- vagy eladta volna azt - természetesen érezhető veszteséggel.
Az autójukat hitelre vásárlók életét nehezítette, hogy legtöbben a szerényebb kamatok miatt euróban, de leginkább a hitelt nyújtók számára még biztosabb svájci frankban vették fel autóhitelüket. Míg az önerő nélkül vásárlók esetében már az első pillanattól kezdve nem jelentett kellő fedezetet az autó, a 2008-ban kezdődött válság, azaz az árfolyamok elszállásának kezdete után még több devizahiteles került abba a csapdahelyzetbe, hogy hiába szabadult volna meg autójától, azt nem tudta volna olyan áron értékesíteni, mint amennyi tartozása annak kapcsán volt. Utólag lehetünk bölcsek, minél előbb kiszállt valaki, annál jobban járt, hiszen autója is annál többet ért, illetve az árfolyamok sem javultak.
Mintegy 200 ezer fizetésképtelen autós ragaszkodott azonban autójához, tőlük a finanszírozók vették vissza autójukat. Szinte általános, hogy karbantartást kevéssé - leginkább egyáltalán nem - kapott példányokról volt szó, egy részükből az értékesebb tartozékokat, például a légzsákokat kiárultak, másokat akár fel is gyújtottak. Ezzel nem a hitelezőket, hanem saját magukat károsították meg, ugyanis tőlük az autó értékével csökkentett tartozást követelték, vagy akár követelik a mai napig. Mivel sokaknak lakása, azaz legfőbb - az autó utáni - vagyontárgyaként ingatlan tulajdona is veszélybe került, teljességgel érthető, hogy 2010. március óta törvényi szabályzás korlátozza, hogy milyen kondíciókkal vehető fel autóhitel.
Az önerő nélküli hitel megszűnt, forint alapú finanszírozás esetén is az autó (Eurotax katalógus adatbázis alapján meghatározott) értékének legalább 25 százalékával kell rendelkezzen a vevő, és legfeljebb a fennmaradó 75 százalékára igényelhet hitelt. Amennyiben a finanszírozó számára biztonságosabb lízinget választ – azaz lemond arról, hogy az autó a finanszírozás futamideje alatt az ő nevén legyen, elegendő 20 százalékkal rendelkeznie, s 80 százalékát fizetheti a lízingcég. Svájci frank alapú finanszírozás már nincs, euró hitel azonban még felvehető. Mivel azonban utóbbi árfolyamkockázatot rejt magában – s annak jelentését az elmúlt években csaknem mindenki megtapasztalta, az emberek félnek tőle. A forint erősödése esetén (amire például napjainkban példa van) azonban jobban is járhatna az euró alapú finanszírozással mindenki, aki fizetését forintban kapja, ám a hitelt felvevők azért sem választják ezt, mert esetében – a törvényi szabályzás kapcsán minimálisan 40 (lízing esetén 35) százalékos önerő szükséges.
Nem lakossági ügyfelek, azaz jogi személyek és vállalkozók csakis pénzügyi lízing konstrukcióban választhatnak finanszírozást, ahol a vételárnak legfeljebb 80 százaléka finanszírozható. Számukra új lehetőség a nyílt végű pénzügyi lízing, melynek előnye, hogy vele a finanszírozott összeg mértékében áfamentesen vásárolható az autó. Tartós bérlet esetén a havi díj olyan mértékben áfamentes, amilyen mértékben az autó – dokumentáltan – céges használatú.
A 2010 márciusától hatályos 361/2009.(XII.30.) számú, a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet nem csupán az önerő mértéket, a gépjárművásárláshoz nyújtott hitelek futamidejét is szabályozza, az a szerződés kötésekor nem lehet hosszabb, mint 84 hónap, azaz 7 év - magánszemélyek és hitel esetén. Lízingnél (cég esetén) lehet 8 év/96 hónap is. Vannak továbbá egyéb rendelkezések is, amelyeket a bankok/finanszírozók csaknem egységesen alkalmaznak. Ilyen a legkisebb folyósítható összeg, ami 300 000 forint, illetve a legkisebb értékű finanszírozható autó, ami pedig 500 000 forintos – Eurotax érték alapján. Nyilván van némi játéktere a finanszírozó értékbecslőjének, hogy az adott autó értéket feljebb vigye, ám ez nem csak az ő, a hitelt igénybe vevő kockázata is, hiszen nagyobb összeg után nagyobb – és a későbbi értékesítés során nem fedezett – tartozása lesz. Szabályozott továbbá a finanszírozásba vont autó életkora is, melynek életkora a szerződés lejártakor nem lehet 15 évnél több, azaz, mivel legrövidebb futamidővel 1 évre lehet szerződni, szerződéskötéskor legfeljebb 14 éves lehet az autó.
Noha a finanszírozható autók életkorát rendelet szabályozza, a kölcsönösszeg kamatszázalékát a piac, manapság. Miként azt Kovács Tihamértől, a Bankihtelek.hu Kft, a teljes piacra rálátó hitelbrókerétől megtudtuk – gyári vagy kereskedői, a haszonból táplált támogatás nélkül – új autóra átlagosan 10 százalékos THM-mel lehetséges hitelhez jutni, a használtak esetében pedig nagy átlag szerint 3 évente, lépcsőzetesen 3 százaléknyi többlettel érdemes számolni (ez persze cégenként, évenként változik). Magyarán akár már egy 12 éves autó esetén is 25 százalékos lehet a THM, ami azt jelenti, hogy az esetében maximális 3 éves futamidőt kihasználva az autó árának közel másfélszeresét lehet becsengetni. Bár százalékosan utóbbi drasztikusan hangzik, összeg szerint a finanszírozás új, nagyobb értékű autó esetén még többe kerülhet.
Az autóhitelezés nem csupán a szabályzások miatt, a vásárlói hozzáállás miatt is átalakult. Míg a hazai autópiac legszebb éveiben, 8-10 évvel ezelőtt az eladások 60-70 százalékában játszott szerepet finanszírozás, ma ez leginkább csak az amúgy nem szerény mértékű, a piac előbbi százalékát kitevő flottavásárlóknál jellemző, a magánvásárlóknak pedig mindössze 10-20 százaléka választ finanszírozást – tudtuk meg Erdélyi Pétertől, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének ügyvezető elnökétől. Megpróbáltunk annak is utánajárni, hogy a vásárlók milyen hitelkonstrukciókat választanak. Ennek kapcsán ismét Kovács Tihamért, a Bankihitelek.hu Kft. munkatársát kérdeztük. Megtudtuk, hogy ma a szerényebb önerő miatt a vásárlók szinte kivétel nélkül forint alapú finanszírozást választanak, s rendszerint ki is használják a felvehető hitelösszeget, magyarán aki hitelt vesz fel, az addig (vagy szigorúbb értelmezés szerint annál jóval tovább) nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. Mivel az említett rendelet értelmében az idő előtti szerződéslezárásért már nem kérhetnek plusz pénzt a finanszírozók, a finanszírozást igénylők a lehető leghosszabb 84/96 hónapos idővel szerződnek, de főként a magánkuncsaftoknál figyelhető meg, hogy a tartozást igyekeznek hamarabb rendezni, akár nagyobb összegű befizetésekkel vagy folyamatos túlfizetéssel előtörleszteni. Mivel a vevőknek csak szerény százaléka tartja meg 7-8 évig autóját, kevés szerződés fut ki tervezett végéig, ritka a 6 évnél tovább futó autófinanszírozás. Viszonylagos újdonság, hogy autóhitelt már nem csak autó vásárlásakor, hanem bármilyen egyéb esetben fel lehet venni, amennyiben valakinek saját nevén lévő, tartozással nem terhelt autója van. Az autófedezetes hitel konstrukcióban általában ugyanúgy legfeljebb 15 éves lehet a szerződés lejártakor az autó, mint az autóhitel esetén, s a finanszírozható, kifizethető összeg is az ott megismert százalékát teheti ki az autó értékének. A fedezetet ez esetben is az autó jelenti (de előírhatnak egyéb ingó fedezetet is), csak itt a rá kifizetett összeg szabad felhasználású. Azaz finanszírozható belőle egy átmeneti munkahelyvesztés esetén akár a családi költségvetés is, de tavaly például a lakáshitelek végtörlesztői éltek e lehetőséggel – még az autóhiteleknél is nagyobb számban. Természetesen ennek felvétele is körültekintést és óvatosságot igényel, akárcsak a klasszikus autófinanszírozásé, a családi járgány ugyanis ugyanúgy kockáztatva van, mint annak esetében.