Pörög a használtautó-import, nem úgy a regisztráció

Az év első hét hónapjában 43 százalékkal több használt autó érkezett hazánkba, mint egy évvel ezelőtt, de az import növekedésének mértéke az elmúlt hónapokban lassult (piaci beszámoló itt). Talán nem csupán a drága euró fékezi az import növekedését, hanem a regisztráció, azaz a honosítás macerássága is. Többször írtunk már a honosítás lépéseiről, magam is végigcsináltam már. Ha a közel két éve vásárolt Grand Scénicem esetén időben észrevettem volna, hogy a regisztrációs adó igazolólapján elírták az alvázszámot, akkor arra az ügyre sima menetként gondolnék vissza. De nem úgy volt, adódott vele egy kis szívás, részletesen elolvasható. Aztán tavaly nyáron ugyanúgy augusztus elején zongorázta le egy kolléga az olaszországi MX-5-tel, mint én most a Hollandiában vakon vásárolt, és azóta is imádott Priusszal. Ami tavaly nyáron kis csúsztatással 3 óra alatt letudható volt, az most 3 nap alatt sem. Máig megdöbbent, hogy miként lehet olyan a hazai rendszer, hogy nagyobb nyűg, több lépés a honosítás, mint egy egyszerűnek szintén nem nevezhető külföldi vásárlás. A vásárlás ugyanis az időt rászánva akár 24 óra alatt letudható - szemben a honosítással, amit most semmi esélyem nem volt egyetlen nap alatt elintézni. Persze, lehetett volna pörgősebben, nem kellett volna feltétlenül kicsúsznom a holland ideiglenes rendszám 14 napos érvényességi idejéből, voltak egyéb tényezők is, nem minden időmet az autóhonosításra fordítottam, de azt gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy hétköznapjaim zömét a munkám tölti ki, magán akciókra pedig kevesebb időm jut.
Addig már leírtam a történetet, hogy hazaértem az autóval, illetve egy átvizsgálásra is elvittem, aztán következett a vizsgáztatás, azaz a honosítás első lépése. Az NKH (Nemzeti Közlekedési Hatóság) területileg kijelölt szerve Budapest Főváros Kormányhivatala Közlekedési Felügyelősége. Szép név, nem kell bemagolni, ami a lényeg, hogy a III. kerületi Mozaik utcában, vagy a XIX. kerületi Vas Gereben utcában lehet, illetve kell személyesen, az autóval és az összes papírral megjelenni. Következő hétre kaptam időpontot, szerdán egy esemény miatt amúgy is egy órával korábban kezdtem a munkanapot, gondoltam, aznap le is tudom a vizsgát, hiszen a Scénic esetén egy óra kényelmesen elég volt rá. Bevallom, most nagyon nem, mintegy 2,5 óra volt a szeánsz. Örökké emlékezni fogok arra, hogy szegény Priust az alapjárati emisszióméréssel szerviz-üzemmódban gyötörték, mert az, hogy nyugalmi helyzetben, a lámpánál állva nincs emisszió, mégsem írható a műszaki adatlapra. És egyébként is, miféle dolog az, hogy az autó csak úgy leáll magától?! Igen, 30 évvel ezelőttinek tűnik az egész rendszer.
Mindegy, meglett a műszaki adatlap, melynek kíséretében mehettem a NAV-hoz. Másnap reggel nem fért bele az életembe, már nem emlékszem, hogy miért, de nem. Nagy szerencse, hogy az élet úgy hozta, hogy épp hozzám került a Toyota Verso tesztautó, amiért pont úgy mentem el, hogy a Toyotánál is hagytam a Priust. Másnap úgyis lejárt az ideiglenes rendszám érvényessége. Talán még eszembe jutott volna, hogy a NAV-hoz a Priusszal menjek, így viszont a Verso vitt, és milyen szerencse, mert esély sincs arra, hogy a regadó megállapítását megvárjam, kell arra néhány nap a hivatalnak. De még arra is súlyos tízperceket kell szánni, hogy a szükséges adatlapot kiadják, majd fogadják az összes szükséges okmánnyal, beleértve a forgalmit is. Aztán telefonon lehet érdeklődni, hogy mikor lehet ismét menni. Mázlim volt, a pénteken leadott papírt már hétfő délután késznek nyilvánították, másnap mehettem. És a kész azért nem azt jelenti, hogy felveszem a papírt, és fizethetek. Nem ám! Várok szépen arra, hogy sorszámosztás nélkül "érkezési sorrendben" jusson rám egy ügyintéző.

Erélyesnek, ugyanakkor meghunyászkodónak kell lenni. Ismerős ugye? A hangulatról sokat elmond, hogy én voltam az egyetlen "ügyfél", akit nem csupán a keresztnevén szólítottak. De hagyjuk, térjünk a tárgyra, uszkve 20 perces várakozás után megkaptam a papírokat, amelyeken aláírásommal igazolhattam, hogy helyesek az adatok. Ha benézem, akkor 30 nap múlva kérhetek javítást. Aztán utána kupacnyi egyéb papírral kellett még foglalkozzon az ügyintéző hölgy, majd mintegy 1,5 órával az érkezésem után megkaptam a már nagyon várt papírt, amivel mehettem az épületben lévő OTP kirendeltségbe befizetni a 16 910 forintos regisztrációs adót. Ahhoz a bankfióki fizetés miatt társult még 800 forint adminisztrációs költség. Utalhattam is volna, ha nagyon türelmes vagyok, s megvárom, amíg a NAV jóváírja a befizetést. Én viszont türelmetlen vagyok, a bankolás 20 percét is sokalltam, meg azt is, hogy utána még mindig nem csupán leadtam a befizetés igazolását, felvettem a regisztrációs adó megfizetéséről szóló igazolást, hanem ezek között is eltelt bő fél óra.
De akkor ugye ez már a célegyenes? Nem, még mindig nem. Kerületi okmányirodánk munkaidő után, vagy annak közelében nincs nyitva. A központiba viszont e-mailen lehet időpontot foglalni. Jelentem, legalább ez jól működik. Itt viszont már nem fogadták el a holland forgalmi szerint a nevemen lévő autóhoz az eredeti számla és nyomtatott, pecsételt szerződés kombinációját. A számlát az OFI-vel kell lefordíttatni, vagy eredeti kétnyelvű szerződés kell, a jól láthatóan a cég pecsétjét tartalmazó, scannelt és nyomtatott nem megfelelő. És igen, az eredeti nem volt még meg, ugyanis azt csak előre elküldtem, a visszaigazolással scannelve megkaptam, ám hiába kértem, hogy adják ide az autóval, elfelejtette a kereskedő is, s a helyszínre érve én is. Hazaérve rögtön kértem a postázását, majd nem is nagyon néztem, hogy megjött-e, hiszen egészen a KEKK KH-ig nem volt rá szükség. Ám a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala számára nem megfelelő az, ami az NKH és a NAV számára jó volt. Oké, akkor megnézem a postaládámat, talán megjött 1,5 hét alatt az a levél - gondoltam magamban, s tettem fel a kérdést, hogy esetleg még aznap estére van-e időpont? Nem, nem, minden esetben csak a következő napra kérhető - tudtam meg. Akkor legyen másnap, akkor ismét próbálkoznék - vágtam rá a csodában bízva.
Aztán szerencsém volt, megjött a levél, másnap gond nélkül, fél óra alatt forgalomba tudtam helyeztetni az autót, ki tudtam váltani a forgalmi engedélyt és a rendszámot, arra az érvényesítő matricát, meg persze befizethettem a vagyonszerzési illetéket, hiszen mégiscsak sarcköteles, hogy adózott jövedelemből vásároltam egy autót. Itt viszont végre, és a történetben (a tankolásokat, meg az autópálya-matricákat leszámítva) először bankkártyával fizethettem, szolid 46 735 forintot. A Prius magyarrá válása alig lett több mint 100 ezer forint, nem borult a korábbi cikkben látható költségvetés. Ha viszont hozzáadom a rohangászást, a feláldozott munka- és szabadidőt, természetesen jóval több a költség, drágább az autó.
És persze mindig jön egy nyakleves akkor, amikor már úgy tűnik, hogy minden rendben van. A Verso visszavitelekor (zuhogó esőben) derült ki, hogy a magyar rendszám a hollandnál nagyobb, nem csak a táblát, a keretet is ki kell cserélni. Mázlim volt ismét, segítettek a toyotások. Már elöl is háborogtak, hogy a gyári kerettartó csavarokat letörték, s a keret csak a műanyagba volt rögzítve; most az új is így lett. Hátul viszont a gyári csavarok a helyükön voltak, s a keret bizony bele volt fúrva a csomagtérajtóba. Szívem vérzett a pőre lemez láttán. A rendszám, illetve az új keret a gyári csavarokkal kerülhetett fel, a lyukas ajtót viszont orvosolni kell, hogy ne rozsdásodjon. Hamarosan erre is sor kerül!