Focus vagy Mégane? Mármint CC-ből! Kettős használtteszt

A kabriózást legtöbben nyári úri hóbortként tartják számon. Pedig aki már ment nyitott tetős autóval, az tudja, hogy nem a kánikulai napok, hanem sokkal inkább a kellemes tavasziak, ősziek azok, amelyeken igazi élmény a nyitott tetős autózás. A keménytetősök pedig az egészéves hasznáhatóságot hirdetik már a tömegmárkák körében is több mint 10 éve. Újonnan komoly felárat kell fizetni egy nyitható tetejű életmódautóért, használtan azonban minden elérhetőbb, a kabriók is olcsóbban, persze a tucatmodellekhez képest még mindig tetemes felárral kaphatóak meg. És talán ősszel érdemes a leginkább kabriót venni, sokan ilyenkor szeretnének ugyanis túladni autójukon, még gyorsan a tél beállta előtt, hogy jövőre ne egy évvel idősebbként kelljen azt hirdetni.


Előny a vásárlónál? Duplán, hiszen az időjárás-előrejelzés szeptember végéig stabilan 20 Celsius fok fölötti nappali hőmérsékleteket jósol, az esőmentes napokon bőven lehet még kabriózni idén, a keménytetősökkel pedig télen is nyugodtan, zárt tetővel nagy csomagtérrel lehet autózni. Tesztkörre két épp eladó példányt vittünk el. Szögezzük le az elején, egyáltalán nem egymás ellenfelei, hiszen az olcsóbbik, a 2005-ös Renault Mégane CC 1 490 000 forintért, a 2008-as Ford Focus CC közel a duplájáért, 2 950 000 forintért kelleti magát. Hiába egy szegmensből valók, hiába dízelmotoros és hatfokozatú váltós mindkettő, két külön világot képviselnek, más-más vevőknek szólnak.
Pedig alapvető koncepciójukon túl is van közös az autókban, azon túl is, hogy mindkettő kétrészes, elektromosan nyitható keménytetős. Hiszen mindkettő idén nyáron hazánkba érkezett, amúgy már rendszámozott. Gazdáik jó barátok, s egy-egy tételt bakancslistájukról lehúzva vették meg a CC-ket. Nem bánták meg, de most újabb, higgadtabb autók felé kacsintanának. A Focus olasz, torinói - volt, a Mégane pedig belga. Utóbbiért stílusosan egy másik Mégane CC-vel mentek ki bő 3000 kilométert autózva. Mindkettő hölgytulajos volt, ami a Mégane esetén egyértelműen nem pozitív jelzőként értelmezendő - általános Renault-jellemző ugyanis, hogy kárpitjaik nem annyira tartósak, a gyűrűs kezek könnyebben nyomot hagynak rajtuk. Viszont legalább mindkettő vezetett szervizkönyves, pontosabban - és még fontosabban - lekérdezhető, követhető szervizmúlttal rendelkező, valós - dízeles mércével egyáltalán nem magas, inkább reális - futású. Az előítéletekre amúgy szépen cáfol mindkét autó, a sokat ekézett, ám szerényebb kora ellenére is többet, 205 ezer kilométert futott olasz Focus a határozottan jobb állapotú, a minőségi használt autónak vélt, és 9 év alatt csak 178 ezret megtett Mégane pedig a kopottabb - a már említetten nem annyira strapabíró beltér miatt. Az sem rossz persze, de határozottan más világ, mint a frissebb, már a frissítés utáni Focus II-es.
Közös pont az is, hogy a szériák jól felszerelt tagjai. A Focus esetén ez a Titanium szintet jelenti, nagyon gusztusos, és meglepő módon 200 ezer kilométer feletti futással is újszerű mogyoróbarna bőrkárpittal. A kormánykerék bőrhuzata is alig kopott, hibátlan a zömében puha plasztikból épülő műszerfal, s az ellátmány is több mint nagyvonalú. Van tempomat, automata fényszóró, tolatóradar, ülés- és a Ford-sajátosság szélvédőfűtés, kétzónás az automata klíma, 6 hangszórós a hifi, SD-kártyás (jelenleg hazánkat csak városszinten ismerő) a navigáció, de a lényeg és a meglepő tényleg inkább az, hogy 6 évesen, 205 ezer kilométerrel újszerű a beltér. Mostani tulajdonosa bő 10 ezer kilométert használta már az autót, túl van egy hazai kötelező szervizen, minden hibátlanul működik, de úgy tűnik, ráunt. Feltehető a kérdés, hogy a fenébe, amikor a mogyoróbarna, makulátlan utastér tényleg hívogató, van szélfogóháló, s a négyüléses utastér - persze szűk hátsó lábtérrel - egészen használható is. Ráadásul a 2.0 TDCi városi fogyasztása sem megy 7 liter fölé, országúton autózva a gyári 5,0 literes vegyes érték is simán hozható, autópályán a kettő között lehet autózni vele.
Viszont talán érthető is, a Focus CC akkor is csak egy Focus, ha karosszériája Pininfarina dizájnos. Ez persze kedvező is lehet - például alkatrészáraknál. Voltaképp az eladó és a vevő is megérthető. Most még egész jó ár kapható ezért a CC-ért, most már egész jó áron megcsíphető, s ez a példány tényleg olyan, amibe könnyedén bele lehet szeretni, ami nemigen fog ilyen állapotban, ilyen szép kárpitozással és ilyen gazdag ellátmánnyal szembejönni. A piacon jelenleg az egyetlen dízel az alapbenzinesnél alig drágábban, így tényleg jó ajánlat.

A Mégane pedig egy teljesen más történet, 3 évvel idősebb, ám közel 30 ezer kilométerrel kevesebbet futott, mégis teljesen hiányzik belőle a Focus esetén még bőven felfedezhető újszerűség. Bár nem tudjuk, hogy az egyes példányok milyen nyüstölést kaptak, e két autó példája szerint a Ford tartósabb. Legalábbis érzetre mindenképp. Nem akar szétesni a Mégane sem, de nagyságrendekkel kopottabb a váltógomb, s a fekete bőrhatású kárpitozás sem olyan mutatós, mint a Focus mogyoróbarnája, a sofőr ülésén kissé töredezett és kopott. Viszont az 1.9 dCi 115 lóerejével is közel olyan jól mozgatja a Focusénál könnyebb karosszériát, mint annak izmosabb és nyomatékosabb TDCi-je. Hiába egyszerűbb elvű, hátul csak csatolt lengőkaros (a Ford multilinkjével szemben) az elöl persze egységesen MacPherson futómű, a Mégane a kényelmesebb, kanyarban persze nem olyan stabil. Az sem feltűnő, hogy valamivel szerényebb méretű a csomagtér, s persze a rövidebb hossz és tengelytáv miatt az utasér is. Viszont az nagyon is, hogy a vételár a fele a Focusénak. Ráadásul a gyakorlat szerint az egyező katalógusértékek ellenére hajszálnyit a Mégane a takarékosabb. Talán azért, mert az ember nem is akarja annyira nyomni, mint az érzésre jobban egyben lévő Focusnak. Ebben elringatózik az ember, azzal élménytelibbet lehet autózni. Villantani ugyanakkor mindkettővel lehet még, nem kérdés, hogy a Focusszal nagyobbat. A Mégane mellett szólhat, hogy hozzá acélfelnin adott téligumi is jár, a típusfanatikusok pedig kiszúrhatják, hogy 17 colos alukerekei már a frissítés utáni Privilége szintről valók. Ez a gép is Privilége kulcs nélküli nyitással és indítással (amit a Ford nem tud), automata klímával, az összes létező elektromos kütyüvel és a Fordhoz hasonlóan elektrokróm belső tükörrel. És van még egy dolog, amit az olcsóbb Mégane ad: az üvegtető. Borús téli napokon ebben az amúgy rolóval árnyékolható üvegtető adhat egy kis derűt, a Focusban pedig az, hogy sokkalta jobban egyben lévő autó, meg aztán az anyósülésről akkor is (a már sokszor említett) finom mogyoróbőr kárpit veri vissza a fényt, ha épp nem is ül ott egy jó bőr. Miként a cikk elején is említettem, a két autó nem egymás vetélytársa, a Mégane jól mutatja, hogy már 1,5 millió forint alatt is meg lehet csípni egy elektromos tetőmozgatású, egyben lévő bőrkárpitos, nem vészes futású és takarékos dízelmotoros CC-t. A Ford pedig azt, hogy közel a duplájáért exkluzív, valóban mutatós és teljesen korrekt, ritkább autó is kapható. Ti melyiket vinnétek, vennétek?
Köszönjük az eladó példányok tesztlehetőségét! Ezen írásunk a törvényi szabályzás értelmében fizetett hirdetés, habár az saját, a tesztvezetés során szerzett tapasztalataink alapján született, cikkünkbe sem az autók tulajdonosainak, sem gyártóiknak nincs beleszólása. Noha a tesztelt autókat igyekszünk minél alaposabban kipróbálni és megtekinteni, azokon részletes műszaki átvizsgálást nem végzünk. [/keret]