Nem új, de prémiumos, értékarányos, csábító és tüzes. Fiat 500S

Nem a legújabb sorozatokból való, nem is létezik ötajtósként (így heti körképünkből ki is maradt) a klasszikus Fiat 500-as, viszont még mindig egy érdekes, sokakat (el)csábító ajánlat a piacon. Nincs ugyanis annál nagyobb elismerés egy autó számára, mint az, ha valaki másodjára is megveszi. És ehhez rendszerint legalább egy látványos modellfrissítést be kell vessenek a gyártók, a Fiat azonban nem véletlenül hisz abban, hogy a 2007 nyarán, az ősmodell 50 éves születésnapján bemutatott 500-as még mindig jól tartja magát. Hazánkban így is a miniautó-szegmens legnépszerűbbje, az apró piac 40%-át viszi (a Datahouse Kft. eladási adatai szerint). Meg kell jegyezni persze, hogy a vak is látja, hiába adnak el belőle igen magas számban, az utcaképen ez azért nem látszik, magyarán sok megy belőle külföldre. De miért is? Mert itthon olcsó, s ez a formánál is hatásosabb vevőfogó.
Egy olvasónknak köszönhetően találkozhattunk a hazai piac csúcsmodelljével, az 500S verzióval. A kéthengeres 0,9 literes TwinAir motor(ka) az ikerfeltöltővel 105 lóerőt és 145 newtonméter nyomatékot tud itt, az 1.4 Turbo Abarth kivételével ez a csúcsgép. Abarthot viszont itthon nem is árulnak, meg az azért nem a hétköznapi autó kategória, legalábbis felénk nem. Mifelénk pont elég az a személyreszabhatóság, amit az 500-as tud adni. Amúgy a ma már a miniautók körében is elvárásnak számító, sőt, talán körükben legjobban fújt individualizációt épp az 500-as hozta be, s most valóban egészen olcsón adja magát és extráit is.
Az 500S elődje - tulajdonosánál - egy sima, persze egy-két extrával azért felszerelt, szívó 1.4-es, 100 lóerős 500-as volt az első gyártási évből. A váltó már abban is hatfokozatú volt (mint ebben), a nyomaték azonban szerényebb, a fogyasztás magasabb, átlagban 7,5 liter. Utóbbi, meg az, hogy már hatéves volt egyaránt a csere irányába tolta az akkor talán még nem is olyan nagyon modellfanatikus tulajdonost.
Aztán körbenézett a piacon, nézett Audi A1-est, próbált kipróbálni a nemrég tesztelthez hasonló alap Citroën DS3-ast, ám nem jött össze, aztán visszanézett a Fiathoz, s olyan kedvezményt kapott az akciós listaárán 3 950 000 forintért mért 500S-re, hogy néhány extrával együtt is kijött az 4 millióból. Valószerűtlenül néz ki a Fiat árlistája, bár az 500S már elég jól felszerelt, 7 légzsákos és klímás, 10 ezer forintért 15 colos, 40 ezerért 16 colos alufelni kérhető hozzá. Műszerfala már a többi verzióhoz súlyos (115 ezer forintos) felárért mért 7 colos TFT. A krómozott tükörház 10, a piros féknyereg 50 ezer forintos tétel az autón. Bluetooth kihangosító alapból van, miként USB-csatlakozó és MP3-lejátszás is. A tolatóradar 60 ezer forint lenne. De joggal tehető fel a kérdés: ehhez az autóhoz minek? Nincs is, így is hibátlanul lehet parkolni a 3,55 méter hosszú, 9 méter átmérőjű körön megforduló miniautóval.
Milyen a motorja, nagyon brutál a 105 lóerős turbó? Nos, aki jelentősen többre vágyik, mint amit a 85 lóerős TwinAir ad, az csalódni fog. A csúcsteljesítmény több ugyan 20 pacival, a nyomaték azonban pontosan egyező, 145 Nm. Nincs komoly különbség, jobb persze, az S esetén mindössze 10 másodperc a 100 km/órára gyorsulás, magasabb, 188 km/óra a végsebesség, de érzetre, normál közlekedésben nincs komoly többlet. Ha viszont azt nézzük, hogy mit tud egy hagyományos szívóhoz, az 1.2-es alapbenzineshez, netán az érkezéskor csúcsmotor 1.4-eshez, akkor határozottan élénk, szívesen felpörgő, kéthengeressége ellenére is egyenletes járású, viccesen egyedi orgánumú motorként jellemezhetjük a nem mellesleg már Euro6 normás, csúcsnyomatékát már 2000 1/percnél adó TwinAirt. A futómű (ami természetesen elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) a 195/45 16-os, meglehetősen peres abroncsokkal is egészen kényelmes, az elektromechanikus kormányzás nem zavaróan, de azért szintetikus, City mód helyett itt Sport gomb van, hajszálnyit visszavett rásegítéssel és még élénkebb gázreakcióval, valamint vörösre váltó, olyankor fordulatszám-, gyorsulás- és turbónyomásmérő megjelenítést is adó műszerblokkal.
Összességében örömtelien, egészen élvezetesen, közvetlenül vezethető az 500-as, főként ez az S-verzió, ami amúgy fogyasztásával is szimpatikus. A gyári vegyes érték 4,2 l/100 km, a bejáratós városi menetben 6,2 l/100 km-t írt a fedélzeti számítógép. Már épp fájdalomküszöb alatti, egy 100 km/órára 10 másodperc alatt mozdító turbómotortól pedig egyenesen baráti. Nyilvánvaló, hogy országúton gond nélkül hozható 5 liter alatti, de a szabályokat betartva még autópályán is a 6 liter alatti étvágy. Az 500-as értéktartását mutatja, hogy a korábbi, csaknem hétéves példány árának a duplájából kijött a gazdaságosabb és dinamikusabb S. Bejött a vevőknek, bejött a Fiatnak (meg persze ma már olcsóbban megkapható egy jól felszerelt példány, mint gyártásának kezdetén). Nem véletlenül húzza fel erre mind több modelljét a márka. 500C, 500L, 500X egyaránt van már, de az eredeti is tökéletesen helytáll még, az S-betű pedig nem épp erényeinek csökkentésről szól.