Egy kis dobozt mindenkinek – Ford Tourneo Courier teszt

Mi is ez a kis kék doboz? A Ford hagyományosan erős a kisárusszállítók és a furgonok piacán. Mára az ötvenéves Transit sorozatba rendezve kapni őket minden méretben és kivitelben. A csúcson a tavaly bemutatott, tehát szintén elég új Tranist áll. Őt lehet akár hátul duplakerekes, nagy teherbírású kisteherautó kivitele mellett még vagy ezerféle felépítménnyel és kivitelben kérni. Méretben alatta foglal helyet a nálunk is tesztelt Transit Custom, ami csak elsőkerékhajtású lehet és a Volkswagen Tarnsporter ellenfele. Közeledve a megszokott személyautó mérethez, a Ford C-Max alapjain jön a Transit Connect, a legkisebb meg a tavaly bemutatott Transit Courier. Mi most az ő személyszállító változatát, a Tourneo Couriert próbáltuk, abból is a legjobban felszerelt Titanium kivitelt.

Kicsi és mégis méretes. A kis Tourneo Courier is azokat a formákat kapta, mint nagyobb testvérei, azonnal és messziiről ki lehet szúrni, hogy Ford. Tavaly tesztelt nagytestvérénél, a családi autónak is kiváló Grand Tourneo Connectnél több mint 60 centiméterrel rövidebb, így az ő terepe elsősorban a város lesz. Szélessége behajtott tükrökkel 1976 milliméter, hossza 4157 mm, amivel az átlagos kompakt ferdehátúaknál rövidebb. Tengelytávja megegyezik a műszaki alapjait adó Fiestáéval és a B-Max-szal, de nem csak nagyobb, jellegéből adódóan sokkal testesebbnek is hat náluk.


Nekem nagyon megtetszett. A Ford Tourneo Courier számomra nagyon kellemes meglepetés volt. Nem számítottam többre, mint egy kisteherből átgyúrt, kikárpitozott, de azért bárdolatlan, ülésekkel megrakott áruszállítóra. Ehhez képest kapunk egy kisautós mércével kényelmes, kulturált és a nagy belmagasságnak hála hatalmas autót. Sokat törtem a fejem, hogy kihez illene a legjobban, kinek passzolna ez a kialakítás. A Tourneo Courier ideális lenne például annak az ismerősömnek, aki munkája miatt hétfőtől péntekig nem hagyja el a belvárost, viszont egészen spéci hosszúkás és nagydarab munkaeszközöket kell magával vigyen. Emiatt még nem kéne neki a személyautó változat, de a hétvégén vagy egy farkaskutyával, vagy két biciklivel, vagy negyedmagával, sok cuccal megy kirándulni. Adott esetben ő jobban járna így a Courierral, mint egy kompakt kombival vagy akár egy személyautó alapú egyterűvel.

Odabent tágas és kényelmes. A Tourneo Courier érdekessége, hogy dacára az egyterűsen nagy homlokfelületnek és a tekintélyes magasságnak, nem ülünk benne túl magasan. A vezetői pozíció és a beltér is a Fiestából ismerős, a tesztautóba viszont még a régi Motorola Razr telefonokat idéző középkonzol és a két gombsorral kezelhető navigációs és audiorendszer került. Nem rossz, ma is alig pár perc hozzászokni, de a Ford érintésvezérelt rendszere okosabb és egyszerűbb is. A legkisebb Tourneóban felárét adják a magasságban állítható és deréktámaszos vezetőülést, ami megéri az árát. Na, nem a csenevész karfa miatt, hanem mert alapból kényelmes a szék, de így jobban magunkra tudjuk szabni a vezetői munkahelyet. Amihez tényleg hozzányúlunk a kabinban, az jó anyagból készült, de a világos ülések talán túl hamar elkoszolódnának aktív életmód mellett. A hátsó sorba is kényelmes a beszállás, megfelelő méretűek az ülések, a tolóajtó határozottan rögzül a nyitott végállásban. Én nem rónám fel hibának, hogy a hátsó oldalablakok csak kibillenthetőek és nem ereszthetőek le. Nyilván, aki az igényesebb megoldásra vágyik, az eleve a B-Max felé kacsingat, ami viszont alsó hangon 5 millió forint dízelmotorral.

Hogy húz, és hogy eszik? A lehető legrosszabb fajta városi araszolásban, a 37 fokban kikapcsolt stop/starttal - hogy a légkondicionáló le tudja hűteni a fejünk fölött cipelt levegőt - és nem késő este átgurulva az üres utakon 6,8 liter lett a városi fogyasztása. Ezt országúton sikerült 5,7 literre leszorítani, városon kívül könnyen tartható vele a 4,0-4,5 liter is. A váltó kapcsolási érzete valószerűtlenül jó, de nagyon hosszúak a fokozatok, és csak öt gangból válogathatunk, így kicsit elveszik az 1280 kilogrammos önsúlyra jutó 95 lóerő. Ha városban tartani szeretnénk az 50-es sebességhatárt, akkor bizony ehhez a négyes fokozat már bőven sok. Alacsony fordulaton kellemetlen motorhang és rezonancia jut, hármasban meg egy kicsivel már többet pörög az ideális 1500-as fordulatnál. Állandó haladáshoz ez az 1500 fölötti tartomány kellemes, ötödikben 90 km/óránál 1750-es fordulaton dolgozik a TDCi, ami a fogyasztásnak és a kényelemnek is jót tesz.

Hogy megy? A futómű fordosan feszes, ami a furgonos gének mellett bravúros mérnöki munkát feltételez. A 16 colos, feláras könnyűfém felnik oldalfala megfelelően magas, így a rugózás rossz úton is kellemes, legalábbis az első két ülésen. A személyszállításnál nagyobb terhelésre méretezett, merevtengelyes hátsó futómű átadta ütések kellemetlenek a hátsó utasoknak. Sajnos ez a kettősség megvan a Courierben. Autópálya-tempónál sem lesz a beltér vészesen zajos, a mért 69 decibel egy furgonalapú személyautótól kifejezetten jó érték. A dízel kerregése gyorsításnál egy kicsit erős, ez ront az érezhető akusztikai komforton, de a mért adaton nem.

Csak pár dolog. Kár, hogy a fedélzeti számítógépet ezért az árért még nem a kormányról vezéreljük, hanem a baloldali bajuszkapcsoló végéről. A nyomógomb mozgása nem elég határozott, viszont szerintem túl nagy, így egy indexeléskor akaratlanul is átléptetjük a középső kis műszerfali képernyőt. Ilyen belméretű kocsiba audiorendszert építeni igazi kihívás. Ezen is meg lehet hallgatni a híreket, fel lehet hangosítani a kedvenc slágerünket, de nem benne hallgatnám újra Keith Jarrett Köln koncertjét. Ergonómiai baki, hogy az átlagos magasságomhoz kényelmesre beállított ülésből és a hozzá passzított kormány mögül nem láttam rendesen az index visszajelzőjét, mert ezek a műszerblokk két szélére kerültek ki. Fura, de nem megszokhatatlan, hogy ezen a kicsi Fordon franciásan magunk felé kapcsoljuk a reflektort.

Megéri az árát? Nekem biztosan felesleges lenne minden utamra ezt a sok légköbmétert, a fejek feletti kihasználatlan helyet és a nagy homlokfelületet cipelnem. Mégsem temetném a koncepciót, mert sokaknak viszont a legjobb megoldás lehet egy ilyen kis mindenes. A megfejtést az árlista adja, ahol a legjobban felszerelt változatnak is fel van tüntetve a nettó ára, hiszen céges autónak is kiváló. Konkurensei közül a francia-olasz Citroën Nemo és Peugeot Bipper, meg a Fiat Fiorino Qubo nevű személyautó változata alacsonyabb indulóárral elvihető, de ők kisebbek, és ilyen erős dízelmotorral már szinte egy árban vannak a Forddal. Konkurensei lehet még a Renault Kangoo és német rokona a Mercedes Citan is, amiknek legkisebb változatai méretben a Tourneo Courierral egy szinten vannak. Nem rossz ajánlat, főleg, ha a közel félmilliós navigációt, meg pár nem létszükségletet jelentő felszerelést kihagyunk a konfiguráláskor. Alapból járnak hozzá a ma elvárható biztonsági felszerelések, és ha azt nézzük, hogy a legolcsóbb 120 lóerős dízel, kombi Focus listaára 6,22 millió forint, akkor már érthetjük, hogy ahol az autó nem státusszimbólum, miért járnak családok is ilyen kis dobozautóval.