Már megint benne van az a jófajta, régimódi fölényesség

Mitől lesz jó egy autó? A kérdésre lehet abszolút értelemben is választ adni, persze egyéni preferenciáink szerint szavazhatunk a gyorsabbra, vagy a kényelmesebbre, netán a takarékosabbra. A Mercedes-Benz, bár a világ legelső - egyben legrégebbi és még ma is működő - autógyára, mégis neki is időről időre újra kell fogalmaznia a választ. A megújulás, a trendek követése, sőt diktálása a cél, közben egy 1886 óta tartó tradíciót sem érdemes a sutba dobni holmi divatért, vagy a gyors profitszerzésért. Azért jó használt autókkal foglalkozni, mert utólag már tudható, hogy mik egy típus gyermekbetegségei, mik a gyengéi és az erényei.

A W204-es szériájú Mercedes C-osztályról 2011-ben írtunk utoljára újautó-tesztet, az utód W205 tesztjében meg jól leszóltuk kevéssé előremutató formái miatt. Most megint főszereplő, ezúttal 130 ezer kilométer és négy év használat után. Egy egészen érdekes használt példányt tudtunk kipróbálni. Egyrészt nem egy külföldről behozott, ki tudja hány darabból összerakott autó, hanem itthon újonnan forgalomba helyezett. Életútja eseménytelensége ellenére végig lett dokumentálva. Első tulajdonosa egy idősebb úr, akinek ez a fehér volt a tizenhetedik. Nem autója, Mercedese. Ő tett bele nagyjából száztíz ezer kilométert bő három év alatt, aztán tavaly ősszel meghirdette és azóta a második gazdája ment vele még egy húszast.

Közben bár nem lett volna muszáj, de kapott egy teljes fékfelújítást - hiába, így tökéletes, és az ereje indokolja is, hogy lassulni is lehessen vele. Állapota alapján nem volt kérdés, hogy megkapja a kibővített Jahreswagen garanciát. A gyári - és hála a jó égnek csak 17 colos méretű - könnyűfémfelnik karcain kívül sem érezhető, sem látható hiba nincs rajta. Ebben a kondícióban kaphattam képet arról, hogy képzelte el a Mercedes a jóautóságot így középkategóriás méretben, 2011-ben. Korábban írtam egy 1992-es évjáratú 190-esről, és ha felidézem a mozgását, az illatát, a neszeit, akkor egyértelműen kirajzolódik egy ív, ami mentén eljutunk a 2011-es C 350-esig.

Az 1995-ben megjelent E-osztály volt a Mercedes kilencvenes évekbeli pechszériájának a teteje (róla használtteszt itt olvasható). Volt ott aztán minden, ahogy kell. Bolond elektronika, korrózióra hajlamos karosszéria, sőt még emiatt akár kidőlő rugótornyok is. A jelenség az S-osztályokat sem kerülte el, ahol ráadásul egy jellemzően V8-as, vagy akár V12-es motor termelte hő olvasztotta össze a megfáradó motortéri szigeteléseket. Ennek az autónak az elődje, a W203 sem arról marad emlékezetes, hogy szépen öregedne, sokat látni belőle megvakult lámpákkal és átrozsdásodott kerékívekkel. Olyan probléma ez, amit a Mercedes magának csinált, mivel a kilencvenes évek elejéig gyártott típusokra ez nem volt jellemző. Azok normális karbantartás és nem extra magas futás mellett 10-15 évesen még tényleg peckesen néztek ki. Ezt részint tapasztalatból mondhatom.

Minden márkának vannak jobb és rosszabb periódusai, Stuttgartban a fogösszeszorítós megfeszülés 2007-ben jött el; a W204-es szériával nagyon meg akarták mutatni, hogy tudnak még jó kocsit gyártani. Másrészt ott volt a legfontosabb konkurencia, a BMW E90-es sorozatú 3-as szériája, ami a dizájn és a vezethetőség tekintetében is feladta a leckét. Emiatt lett ez a C-osztály egy kicsit BMW-sebb a megszokottnál és emiatt vitték el a sorozat bizonyos változatainak a megjelenését a sportosság felé. Akinek csak a legkisebb rendes Mercedes kellett, annak ott volt az alapkivitel. A klasszikus értékek kedvelőinek az állócsillagos Elegance passzolt, ez az Avantgarde volt a legfiatalosabb megjelenésű. A gyárilag leheletnyivel keményebb futómű jó kompromisszum, az AMG sportváltozat mély kötényei és nagy felnijei már túlzóak a magyar utakra.

Nekem újkorában, 2007-ben nagyon tetszett a típus, aztán idővel kikopott, legalábbis az én tudatomból. Ebből a kategóriából és évjáratból én az E90-es 3-as BMW-re vágytam már évek óta. Ezért volt jó, hogy mehettem pár kilométert ezzel a fehérrel. A felismerés valami döbbenetes volt. Épp kiszálltam a csak fehérségében hasonlító, vadiúj CLA Shooting Brake tesztautóból, ami inkább nem tetszett és még élénken él bennem a tavaszi CLS is. Arra kellett rájöjjek, hogy a Mercedes megint elfelejtett egy kicsit autót csinálni. Ez a 130 ezret futott használt annyira egyben van, annyira stabilnak és kiszámíthatónak érződik, hogy már tényleg csak a vezetőülésből látható állócsillag hiányzik a tökéletes mercedeses gyönyörhöz.

A ráncfelvarrás jobb anyagokat hozott a W204-esben is. A fedélzeti rendszerek ebben az autóban teljesen maiak: távolságtartós tempomat, vészfékező rendszer, holttérfigyelő - hiánytalanan az arzenál. A fekete bőrkárpit és a kétrészes, nyitható üvegetető is jót tesz a hangulatnak, de ez a kocsi igazából nem erről szól. A C 350 motorja ebben az évjáratban már közvetlen befecskendezéses és start/stop rendszerrel a BlueEfficiency plaketteket is megkapta. Mindettől függetlenül diszkrét bugyborgással indul. Hmm. A vezetése pihentető, az erőtartalék meggyőző. Bár a tulaj arra biztat, hogy sport módban adjak neki, igazából komfortban is kickdown nélkül is akkorát tol, hogy azt legális keretek között itthon alig van értelme kipróbálni.

Hiába 1670 kiló üresen is, a 3,5 literes V6-os játszi könnyedséggel húzza és tolja a kasztnit. A 4Matic összkerékhajtás túlsúlya alig 60 kilogramm, a feláron kívül papíron fél, a gyakorlatban egy liter plusz fogyasztással fizetünk. Cserében a tapadás sokkal jobb, a gyorsulási élmény meg még döbbenetesebb. És a legjobb, hogy dacára a nagy csillagnak, meg a két kipufogónak, ez mégis egy a maga módján szolid autó, amiben miután kidühöngtük magunkat, jól esik csak úgy gurulgatni is.

Ha engem kérdeznek, magamtól sosem mondtam volna, hogy még egyszer rá fogok kívánni a W204-re, mégis így lett. És akkor jöjjön a kérdés hátulról mellbe, hogy ha ennyire király ez a kocsi, akkor miért akarja eladni a mostani tulaj fél év után. A történet az, hogy ő is beleszeretett, de egy kicsit elkottázta magát. Míg én a 178 centimmel dőzsölök a C-ben, addig neki 192 centiméterrel egyszerűen kicsi az autó. Mit tudna csinálni, egy hasonlóan intakt és jól felszerelt, meg persze kellőképpen túlmotorizált E-osztályt keres, ezt meg árulja. Kevesebbért, mint amennyibe neki került, de hát ez már csak így megy. Aki épp ilyet keres és szemfüles, az megtalálhatja Magyarország legnagyobb használtautó adatbázisában.