Kutya, siklóernyő vagy bicikli menne bele – hobbiautót másképp

Piaci körképeinkhez mi más, mint az élet adja a legjobb inspirációt. Olvasói levél, egy ismerős kérdése vagy egy autóvásárlási kósza ábránd nyomán is írtunk már körképet. Egy kollégánk keresett kombit félmillióig, de klímával, reméljük az ötleteinkkel nem csak őt segítettük. A főváros szigorított szmogriadó terve miatt megnéztük, melyek a legolcsóbban elérhető Euro 3-as használt autók. Legutóbb meg a kis szedán piac új olasz sztárja, a Fiat Tipo ellenében számbavettük a konkurenseit. Ezúttal hobbiautót keresünk, de nem úgy, ahogy e szót olvasva először gondolnák. Nekünk most nem egy hétvégén elővehető youngtimer, esetleg veterán, netán sportkupé vagy kabrió kell. Sokkal inkább használati tárgy. Reni nemrég azzal keresett meg minket, hogy javasoljunk neki valami furgonfélét.

Eddig használt autója ugyanis kirohadt alóla,

azt eladta egy ismerősnek, aki majd új életet lehel bele és padlót alá. Ő viszont szeretne valamire váltani, ami a háromajtós kompaktja után tágasabb, így elférnek benne a kutyái, és nem kell félteni.

Nemcsak neki akarunk segíteni, hanem annak a régi havernak is, aki hétköznap szép és drága céges autót hajt, de a hétvégére kéne egy saját. Azzal pedig vagy horgászni menne, vagy siklóernyőzni, így sem a nagy puttony, sem a kislagozható beltér nem lenne gond. Na meg az is jól jönne, ha kibírna pár száz métert földúton. Mindketten egy kishaszonjármű alapú körbeablakozott furgonnal járnának a legjobban. Ezek között van régi és újabb, nagyobb és kisebb, és nyilván igényesebb, személyautósabb is - ahogy árban megyünk fölfelé. A németek csak simán Hochdachkombinak, azaz magas tetős kombinak nevezik ezeket. Talán az angol leisure activity vehicle, azaz szabadidős tevékenységhez szánt kategória jobban leírja azt, hogy mi mindenre is jók ezek. Gyakorlatilag mindenre, hiszen a magasságuk királyi, és az egy vagy akár két Euro-raklaphoz méretezett csomagtartójukba még akár egy pianínó is befér.


Tudjuk, hogy ezek a személyautósított furgonok megfelelnek családi autónak is, de személy szerint én életmódautónak sokkal inkább alkalmasnak találom őket. A hátsó sorban szállított porontyok feje fölött ugyanis teljesen fölösleges szállítani az üres légköbmétereket. Szerintem családdal ügyesebb egy hagyományos kombi vagy egy egyterű. Ezen most nem fogunk összeveszni, ahogy azon sem, hogy nyilvánvaló, ezek a puttonyosak jellemzően sokkal olcsóbbak a valódi személyautóknál. Ennek oka lehet az alapváltozatok szegényes kényelmi extrafelhozatala is, meg a teherautós megoldások, mint például a merevtenegelyes, és emiatt nem éppen komfortos hátsó futómű is. Aki viszont elfogadja, hogy ezektől nem minden téren kapja meg a személyautók kényelmét, az más téren járulékos előnyöket élvezhet. A magától értetődő hatalmas tér mellett ilyen az egyszerűségből és a célirányos tervezésből adódó strapabíró felépítés, továbbá az ebből eredeztethető olcsó fenntartás is. Az autógyártók hamar felismerték a furgonalapú személyautók szabadidős használhatóságában rejlő lehetőséget.

A furgonból gyúrt személyautó műfaj modern kori elindítója a PSA csoport volt. A Peugeot Partner és a Citroën Berlingo első szériája épp húsz éve jelent meg. Igaz, hogy előttük is voltak ilyen autók, de érkezésük új löketet adott ennek a speciális járműkategóriának. Az autógyárak nagy technikai legózását jól demonstrálja az, ahogy a Peugeot 306 alapjain kifejlesztették a furgonváltozatokat, majd ezeket visszaalakították személyautóvá. Érdekesség, hogy az erőátvitel és a futómű is nagyon hasonlít, sőt részben meg is egyezik a korszak egyik legjobban vezethetőnek tartott autójával, a 306-ossal. A Partner és a Berlingo a növelt hasmagasság és a magas építés miatt mégsem lettek kanyarvadászok, de alapvetően beváltak. Régebbi benzines példányaik ma a kompakt méretű használt személyszállító furgonok legolcsóbbjai. A Használtautó.hu hirdetéseiből kiszemezett és a táblázatba beválogatott eladó autók egyébként mind légkondicionáltak, hiszen ez ma már az olcsóbb használt autóknál is elvárás.

A francia gyártmányok hátsó torziós futóművének tűgörgős megoldása lehet hibaforrás, és az autó értékéhez mérten drágán javítható. Manapság kevésbé szokás a Volkswagen PD TDI motorjaitól tartani, mint a Ford korai TDCi blokkjaitól. Előbbiek a Caddyben, utóbbiak meg a Transit Connectben dolgoznak. Idős és sokat futott darabok esetében már a korrózió is okozhat gondot, de alapvetően a felsorolt modelleknél én jellemző típushibáról nem beszélnék, inkább ismert és gyakran előforduló nyűgként definiálnám ezeket. Ahogy láthatja a kedves olvasó, direkt kerestünk olcsóbb és drágább darabokat is. Mai legtöbbe kerülő versenyzőnk paradox módon egy amúgy az olcsóságról ismert Dacia. Az alig hároméves, klímás és dízel Dokker hatvanezer kilométerrel is majdnem hárommillióba kerül. Jól tartja az árát, hiszen vadonat újonnan csak 3,8 millió. Lehet, nem ez a legjobb vétel, hanem azok, amik már életük, és így értékvesztésük delén is túl járnak.

A kisautó alapú Renault Kangooból kevesebb mint 450 ezerért akad elfogadható állapotú, ismétlem, klímás példány. Az is évekig szolgálhat, ahogy a drágább és újabb dízel modellek is. Helykínálatban a hosszú tengelytávú, esetleg még magasított tetővel tovább srófolt befogadóképességű kivitelek a nyerők. Ilyen a Ford Transit/Tourneo Connectből (a táblázatban) az LWB, a Volkswagen Caddyből a Maxi változat. Ezek viszonylag gyakoriak, de létezett ilyen még a Kangooból is. Nem túl régiek, emiatt nem is a legolcsóbbak, viszont talán a legvidámabb külsejűek a PSA-Fiat vegyes vállalkozásában készülő Peugeot Bipper, Citroën Nemo és Fiat Qubo trió tagjai. Talán a hölgyeknek ezek tetszenek a leginkább. Személyautós kialakításával a Fabiára épülő Skoda Roomster talán a legigényesebb. Akinek viszont olyan darab kell, amiért nem annyira kár, azaz lehet ütni és vágni, talán jobban jár mondjuk egy Fiat Doblóval. Válassza az ember bármelyiket, mind megfelel a hobbink, vagy ha úgy tetszik, életmódunk okán fellépő extra térigény kielégítésére.