Anyagi csőd vagy jó befektetés a motorfelújítás?

Amikor még a KGST piacok autóit is csak hosszas várakozás után lehetett megkapni, amikor a „nyugati” vagy a köznyelv által azonos jelzővel emlegetett távol-keleti, leginkább japán autók a legkiváltságosabbak számára voltak csak elérhetőek, s működő autót még a jól keresők sem kaptak egy havi fizetésükért, a nagygenerál, azaz a motorfelújítás az autók életútjának szerves része volt. Az persze más kérdés, hogy a nagygenerál jelentett-e olyan, komplett, minden részletre kiterjedő felújítást, mint amilyet ma a lelkiismeretes műhelyek végeznek, de nem jelentette a világ végét, ha az autó motorjához komolyabban hozzá kellett nyúlni.
Ma azonban – a kétségtelenül már itthon is megdrágult munkaerővel kalkulálva – a javítók szívesen írják le a motorhibás autókat. Hiszen egy néhány százezer forintos autónál, ha a motorfelújítás szóba kerül, máris sokan a gazdasági totálkárt szeretik emlegetni. Gondoljanak csak bele, csak a motor ki-be szerelése százezres tétel lehet, aztán ott van még a rendszerint külső cégnek, gépműhelynek fizetendő, szintén több százezer forintos összeg, amit a motor felújításáért fizetni kell. Ennyiért nem hogy másik motor, akár másik autó is kapható. Az utóbbi érvelést alkalmazó szakik ráadásul nem is mondanak hazugságot. Egyáltalán nem, hiszen a nagy példányszámban futó típusokhoz (például első hazai generációs Suzuki Swift, - szentgotthárdi - Opel Astra F) valóban akár 50 ezer forint környékén is el lehet csípni komplett motorokat, s maguk az autók is bőven félmillió forint alatt „szaladnak”. Viszont egyik sem lesz új, egyik sem lesz ismert előéletű, ha autóról beszélünk, annak csak egy pontja a motor. Fontos a karosszériája, a futóműve, a váltója, de a komfortérzet meghatározásában leginkább utastere is.
A hazai autóváltási költségek ráadásul mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ne érje meg az autót lecserélni. Egy nyomott áron értékesíthető, motorhibás autó esetén ugyanolyan mértékű eredetiség-ellenőrzési díj fizetendő, mint egy komolyabb értéket jelentő ép állapotúnál, s az átírási, hivatalos nevén vagyonszerzési illeték sem az autó értékétől, hanem teljesítményétől (és korától) függ. Motorcsere esetén sem mentesül a bürokrácia alól az autós. Azonos motorkódú hajtómű esetén igazolás – műszaki adatlap - kell arról a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) részéről, hogy valóban típusazonos motor került az autóba, ezzel lehet felkeresni az Okmányirodát, ahol a kiállított műszaki adatlap mellett még az autó törzskönyvének és forgalmi engedélyének kíséretében átvezetik a központi nyilvántartásban a motorszámot, s 6-6 ezer forintért új forgalmi engedélyt, valamint törzskönyvet állítanak ki – utóbbit természetesen nem helyben. Ez tehát a bürokrácia, ám miként használt autónál is a legritkább esetben ismerhetjük annak előéletét, egy bontóból származó motornál megmondhatatlan az, hogy azt miként, mennyit használták – magyarán annak vásárlása fokozottan lutri.
Amúgy jó állapotú autónál tehát – ha egy család életében rendszerint komoly érvágást jelent is – hosszú távon mégiscsak a minőségi, minden részletre kiterjedő motorfelújítás számít a legjobb befektetésnek, ha arra szükség van, véli Nagy László, az 1932-ben alapított Nagy Gépműhely tulajdonosa, ügyvezető igazgatója, és nem utolsósorban gépészmérnöke. Állítását részint a fenti okfejtéssel, részint egyéb érvekkel, kalkulációval is alátámasztja. Ha a hazai műszaki, illetve környezetvédelmi ellenőrzések nem ismernének kiskapukat, a már erősen kopott, olajat fogyasztó, ezáltal az emissziós előírások teljesítésére képtelen motorok nem kaphatnának ma már zöldkártya híján műszaki-hosszabbítást, akkor gyakorlatilag nem is lenne kétséges a motorfelújítás szükségessége. Így azonban az autósok lelkiismeretén, illetve józan belátásán múlik, hogy érdemesebb-e többletfogyasztással, illetve a motorba az olajcsere-ciklusok között öntendő olajjal megfizetni a motor kopottságát vagy inkább felújítani, s újból szerényebb – vagy akár a gyárinál is csekélyebb - fogyasztást elérni, s a felújítás árát menet közben kitermelni. Ha a motorfelújítás által csupán fél literes üzemanyagfogyasztás-megtakarítást számolunk, ami több mint reális, 100 ezer kilométeren már akkor is több mint 200 ezer forintos megtakarítással számolhatunk.

Felújítás előtt természetesen fontos végiggondolni, hogy tökéletes eredmény csakis úgy érhető el, ha a motor minden meghatározó elemét cserélik vagy felújítják. Mivel a munka eleve nem szerény szerelési költséggel jár, nem érdemes egy-egy tételen spórolni, érdemes elfogadni az ebben jártas szakemberek tanácsait, javítási ajánlatait, illetve javaslatait, ha valóban hosszú távon biztosan működő, hosszú távon olcsó motort szeretnénk. Ha pedig autónk motorjával valóban spórolni kívánunk, természetesen a legjobb el sem jutni a motorfelújításhoz, mely a mai motorokkal már valóban sokkal kevésbé része az autók életének, mint régebben.
Míg valaha az autók közel fele kapott – akár rendeltetésszerű, azt kiváltó meghibásodás nélkül is – motorgenerált, ma legfeljebb ötödükre, de inkább még szerényebb részükre igaz ez. Az autók és a motorok tervezett és valós élettartama is nagyobb lett, ám egyre több az olyan kiegészítő berendezés – például turbófeltöltő, nagynyomású befecskendező-rendszer, kettős tömegű lendkerék – amelyek szintén az autó megállását, abnormális üzemét okozhatják. Mind több múlik a sofőrökön, a lelkiismeretes karbantartáson. Nehezíti a helyzetet, hogy utóbbi nem csupán a gyári előírások betartását jelenti, hiszen a 30, de akár 50 ezer kilométeres olajcsere-ciklusok nem minden felhasználási mód esetén elegendőek. Gyakori városi, rövid távú használat esetén vagy épp nagy sebességű autópályázás mellett érdemes sűrűbben cserélni a – nem is mindegy, milyen minőségű – olajat annak érdekében, hogy a drága motorfelújításra, illetve annak szükségességére ne kerüljön sor.
Vannak persze felhasználási módok, melyek esetén ma is teljesen tervszerű a motorgenerál. Már közepes méretű haszonjárművek, illetve kamionok esetén sem ritka az éves szinten több százezer kilométeres futás. Ezek esetében – az akár szinte új karosszériákkal, illetve fülkékkel – az új példány vásárlásához mérten szerény költség a motorfelújítás, s busásan megtérülő a generál általi üzemanyag-spórolás. Mint azt Nagy Lászlótól megtudtuk, idén 80 éves gépműhelyük munkáinak csaknem felét az ilyen, ipari felhasználású járművek motorjai teszik ki, mellettük akad néhány, szintén üzemszerűen használt személyautó-motor is, ám munkáiknak másik közel 50 százalékát régi-új terület, a veteránautók teszik ki. Egyre több külföldi idősautó-gyűjtő látja meg, hogy itthon nem csak jó szerelők, még akár máshol elérhetetlen alkatrészek is vannak, a Nagy Gépműhely például hiánycikk esetén dugattyút, siklócsapágyat, hengerfejt, hajtókart is gyárt. A tömegmodellekhez természetesen nem éri meg ezeket helyben, kis szériában előállítani, de az alkatrész-utánpótlással már nem rendelkező idős járműveknél bizony nagy szó, hogy ami nincs, az is elkészülhet.
Az utóbbiakból a hétköznapi autósoknak leginkább azt érdemes leszűrniük, hogy még motorhiba esetén sem kell leírni egy autót. Ha a jármű amúgy rendben van, a hajtómű – néhány extrém eset kivételével – javítható, és javításra érdemes is, ugyanis annak költsége, ha tetemes, akár fél millió forintot kitevő összegű is, hosszú távon megtérülhet.